Számomra a jóga egy életforma. 

Minél többet tudok és minél jobban elmerülök benne annál jobban szeretem. Mindig tud újat adni, viszont a nehéz napokon segít elfogadni és tisztelni a határaimat.  A gyakorlás által egyre inkább bízom a testemben és az életben. Fejest ugrok azokba a helyzetekbe amiktől félek, mert ettől fejlődünk igazán és a belső magabiztosságot ez építi a legjobban.

​

​

A Testnevelési Egyetemen végeztem, Rekreáció és Egészségfejlesztés szakirányon. Már 16 éves korom körül elkezdtek érdekelni a távol keleti filozófiák, izgalmasnak, titokzatosnak találtam a keleti gondolkodásmódot és egy megmagyarázhatattlan belső vonzalmat éreztem irányukba. Sok-sok könyvet olvastam a témában és gyakran  említésbe került bennük a jóga fantasztikus hatása és kapcsolata a test-elme- szellem között. Mégis csak évekkel később vettem részt életem első jóga óráján. 

Ami meghatározó volt számomra.

Mintha minden amit eddig olvastam pontosan a helyére került volna a valóságban.

Sokáig nem értettem és valami misztikus dolognak gondoltam a jógát. Ahogy egyre többet tanultam a jógáról, és egyéb tanulmányokkal is találkoztam akár pszichológia vagy az emberi test kapcsán, rajöttem, hogy egy nagyon egyszerű ám mégis borzasztó nehéz gondolat/ cselekedet/ életvitel ( megnevezni is nehéz) az alapja az egésznek: 

A jelenben lenni. 

Ahogy erre rájöttem, nem jelentette egyben azt is, hogy megvan és nincs többé vele dolgom. 

Akárhányszor nehézségbe ütközöm, vagy elakadok az életemben, visszavonulok és rájövök, hogy mindig ez a kulcs. Nem a múlton rágódni és nem a jövőn aggódni. Élni és élvezni a jelent, hiszen ez az egyetlen időpont amikor esélyem van terelgetni az életem, hogy milyen irányba haladjon. Fontos minden nap meghatározni a céljainkat, hogy milyen irányba haladjunk aznap. A hosszú távú célokat egy módon érhetjük el, ha rendszeresen teszünk is értük. Ez már csak rajtunk múlik, hogy élünk e a lehetősséggel!