Gyakran beleesek abba a hibába, hogy valamihez kötöm a boldogságot. Vagy valakihez. Végül persze mindig rájövök, hogy ez a tökéletes út az elégedettlenség felé. Hiszen, ha kívülre helyezem a boldogságom és elégedettségem forrását, azzal kiadom a kezem közül az irányítást. Mért várnám el mástól, hogy engem boldoggá tegyen? Senkinek és semminek nem feladata ez. Egyedül az én feladatom és egyedül én vagyok képes rá, hogy igazán , őszintén elégedetté tegyem magamat. Hiszen én vagyok hatással a gondolataimra és érzéseimre. A csalódások után mindig rájövök újra és újra erre, mert persze könnyű ezt tudni és mondani, de a valóságban alkalmazni egy örökös játék, mert ez a nehezebb út. És az ember könnyen elcsábul az egyszerűbb felé, mondván, hogy a külső dolgok összeesküdtek ellene és mindenki más hibás rajta kívül. Tehát amikor újra észbe kapok, hogy hoppá-hoppá, megint kiadtam az irányítást a kezemből és újra tudatosítom magamban, hogy ÉN VAGYOK A FELELŐS A SORSOMÉRT, mindig elképesztő erőre kapok. Megvan az hatalmam, hogy eldöntsem, hogyan reagálok az eseményekre. Mi kell még a boldogsághoz ?
Semmi.
Csak várjuk a receptet, keressük, kutatjuk mindenhol, de sehol se bukkanunk rá.
A kulcs az, hogy nem keresni kell, hanem megteremteni. Ez valami olyasmi ami bennünk van, és ha elkezdjük értékelni amink van és ahol éppen tartunk az életünkben egyből előkerül.
Ha másokhoz hasonlítod magad, az megint csak sikertelen próbálkozás az elégedettséghez. Mindenkinek megvan az útja, és ,hogy éppen hol tart rajta az az ő dolga. Magadra figyelj, a saját fejlődésedre. Honnan indultál, hova tartasz. De ne felejts el megállni és értékelni amit eddig elértél, különben egy örök hajsza az élet. Futunk egy újabb képzés után, egy újabb párkapcsolattól várjuk a boldogságot, egy újabb utazásban reméljük az elégedettség érzését. De ha nem állsz meg élvezni a pillanatot, azt a pillanatot amiért hónapokig küzdöttél mi értelme az egésznek?? Mindig csak újabb és újabb elérendő célok kitűzése ? Persze ez a fejlődés. De nem mindegy, hogyan éled meg. Hagyod, hogy fejlődj de közben feszült vagy, állandóan siettetnéd az időt, várod a következőt, de sosem érzed azt, hogy MOST JÓ, MOST ELÉG, MOST BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA.
Amikor elvesztem a kapcsolatot önmagammal, és a külső dolgok jobban érdekelnek, másokhoz hasonlítom magam egyre kisebbnek érzem magam. De ilyenkor tudom, hogy a jóga az egyetlen recept ami segíteni tud. Megtanít befelé figyelni, értékelni a testemet, értékelni azt aki vagyok. MEGTANÍT SZERETNI ÖNMAGAMAT újra és újra. Ez sajnos nem egy olyan dolog amit egyszer kell elérni mint egy diplomát, hanem állandó munka és időnként el is veszted.
Szerintem semmi nem fogható ahhoz az életérzéshez amikor jól érzed magad a bőrödben, és kapcsolódni tudsz a belső forrásodhoz amiből töltekezni tudsz. Érdemes energiát fektetni önmagunk megismerésére és a jógára. Rövid időn belül érezni fogod a pozitív változást Te is. :)
Petra
